Az informatika drága dolog. Bár logikusnak tűnik, hogy a legtöbb tevékenység gyorsítható, hatékonyabbá tehető általa, azért bőven van példa az ellenkezőjére. Sorozatunkban ilyen, régmúlt eseteket idézünk fel okulásul.
Türelemjáték
Gyorsabb ugyan nem lesz belátható időn belül az ingatlanügyek intézése a földhivatalokban, de drágább igen. A mindmáig „papíralapú” magyar ingatlannyilvántartás – főleg Budapesten – összeomlóban van: már sürgősségi felárért sem tudják betartani a jogszabályokban előírt ügyintézési határidőket.
Aki ingatlanügyletbe fog Magyarországon – elad, vásárol, építési engedélyt kér, kölcsönt az építkezéshez -, az nem kerülheti el a földhivatalokat: a magyar Polgári törvénykönyv szerint az efféle szerződésekhez nemcsak az „írásbeliség” szükséges – vagyis a szóbeli megállapodások érvénytelenek -, az ingatlan-nyilvántartásba is be kell jegyezni a változásokat. Márpedig e kényszerű betérés a földhivatalba időrabló dolog; a fővárosban szerencsésnek mondhatja magát az az ügyfél, akinek hajnali négy órakor megkezdett, kapu előtti sorbanállása eredményeként még aznap kiadják az áhított tulajdoni lapot.A hiteles nyilvántartásokat vezető földhivatalok az utóbbi években képtelenek időben ellátni feladatukat, vagyis első fokon 30 napon belül elintézni a beadványokat. Sokszor botrányos jelenetek zajlanak le az irodákban – főleg a fővárosi Benczúr utcában, ahová az összes budapesti ügye tartozik. Az ingatlannyilvántartás akadozásának – bár ez az ügyfeleket aligha vigasztalja – több oka van, mondták kérdésünkre a földhivatalokat felügyelő Földművelésügyi Minisztériumban (FM). A legfontosabb, hogy a 114 körzeti és 20 megyei-fővárosi hivatal nincs számítógépesítve, ugyanúgy papírral dolgoznak, mint évtizedekkel ezelőtt. Eközben a beadványok száma – ezek többnyire tulajdonosváltással vagy zálogjoggal kapcsolatos kérelmek – tíz év alatt megduplázódott: országosan az 1983-as 0,8 millióról 1992-re 1,97 millióra nőtt, ezen belül Budapesten megháromszorozódott, 70 ezerről 221 ezerre emelkedett.
A fővárosi összeomlás többek között azért következett be, mert az elmúlt években – elsősorban a privatizáció miatt – itt nőtt a leggyorsabban a külön-külön nyilvántartott ingatlanok száma. Korábban egész épülettömbök kaptak egyetlen helyrajzi számot (mondván, azokban minden állami tulajdonú IKV ingatlan), a bérlakások eladása miatt most azonban külön „ingatlanokra” bontják ezeket. Így aztán előfordult, hogy egyetlen állami ingatlanból több tucat magántulajdonú ingatlan lett, s ezt a változássorozatot át kell vezetni a nyilvántartáson. A kárpótlási roham – a közhiedelemmel ellentétben – még hátra van, állítják az FM-ben. Mostanáig ugyanis elsősorban iratmásolatokat kértek a hivataloktól a kárpótlásra jogosultak, a tulajdonjog-átírási versenyfutás még most következik. Ez viszont elsősorban a vidéki hivatalokat érinti majd.
Azokban egyébként egyelőre jobb a helyzet, mint a fővárosban, többek között azért, mert Budapesten egyetlen központosított földhivatal intézi az első fokú ügyeket, s ott az elmúlt években többezres irathátralék halmozódott fel. Vidéken – a hivatalos adatok szerint még ma is 30 napon belül intézik el a beadványok 85 százalékát, az országos arány pedig 79 százalék. Ehhez azonban tudni kell, hogy a fővárosban mindenki, akinek csak egy kicsit is fontos a saját ügye, 300 forintos „sürgősségi felárat” fizet – pusztán azért, hogy némi esélye legyen a törvényben előírt határidő hozzávetőleges betartására.
Minisztériumi szakértők szerint, miután a fővárosi kerületek központi földhivatala új épületeket kapott (legalább lesz hová leülniük az ügyintézőknek, mondják a bennfentesek), fél éven belül némileg javulhat a helyzet. Ahhoz azonban, hogy minden úgy menjen, ahogy a jogszabályok szerint mennie kellene, még legalább másfél-két év szükséges. Akkorra talán megszabadulnak a hátraléktól – vélik az optimisták.
Addig is várható egy újabb földhivatalbotrány az év végére. A kormány ugyanis emelni tervezi a vagyonszerzési, illetve a örökösödési és az ajándékozási illetéket. A törvénytervezet szerint a lakások (illetve bizonyos megszorítással az építési telkek) esetében nem rónának illeték- többletterhet a polgárokra, ám minden más ingatlannál (garázs, műhely, nyaraló, illetve nem építési célú földterület) igen. A kormány kalkulációja szerint ezek vagyonszerzési illetékének kulcsa 5 százalékról 10 százalékra nőne, vagyis egy vételnél például a forgalmi érték egytizedét kellene illetékként a „közösbe” befizetni. Az illetékemelés azonban csak azokra az ügyekre vonatkozna, amelyek a módosítás hatálybalépése után kerültek a „hatóság” tudomására. A törvény elfogadása után, de még a hatálybalépése előtt tehát tömegesen rohamozzák majd meg az ügyfelek a földhivatalokat, hogy a hatóság tudomására hozzák mondjuk az adásvételt.
Arra tehát nem lehet számítani, hogy a közeljövőben gyorsul a földhivatali eljárás, ám minden bizonnyal – talán már január 1-jétől – drágább lesz. A tulajdonjog bejegyzése például ezer helyett 2 ezer forint lesz (a magánszemélyek által újonnan épített vagy vásárolt lakásoknál maradna ugyan az ingyenesség), a jelzálog törléséért pedig 400 helyett 1000 forintot kérnének. A tulajdonilap-másolatok „ára” is megduplázódna: az első oldalért 100 helyett 200 forintot kellene majd fizetni. A földhivatali illetékbevételek egyébként nem ezeket a szervezeteket illetik meg, az önkormányzatokhoz kerülnek, 1994-től pedig az államkassza is részt kér belőlük. A földhivatalok tehát nem érdekeltek anyagilag a gyors – s ezáltal több illetékbevételt hozó – munkában.
Azok a bevételek sem a földhivatalokat illetik – legfeljebb részben és titokban egyes dolgozóikat -, amelyeket soronkívüli ügyintézésért kérnek magukat nyíltan, újságban is hirdető „vállalkozók”. Miután legális út nincs arra, hogy – miként ígérik – „háromnapos elintézési határidővel” vegyenek be beadványokat, a felárból minden bizonnyal földhivatali dolgozók is részesednek. Akik eztán – s ez például a fővárosi zűrzavarban fel sem tűnik – előresorolnak egy-egy „fizető” ügyet.
A jogszabályok előírásai akadályozzák az ingatlan-nyilvántartás bajainak helyi orvoslását. Miután az ingatlannyilvántartás úgynevezett hatósági munka, nem adható ki „alvállalkozóknak”. Hiába jelentkeznek például üzletemberek vagy önkormányzati vezetők, hogy pénzzel, emberrel „beszállnának” a számítógépesítésbe, az adatfeldolgozásba, a szabályok szerint csak „házon belüliek” férhetnek az adatokhoz.
A mai jogi helyzetben azonban az a legtragikomikusabb, hogy a földhivatali számítógépek még ott sem használhatók, ahol pedig többé-kevésbé működőképesek már. Kilenc megyében már a hivatalokban vannak a komputerek, mostanában „töltik be” őket: a volt Államigazgatási Számítógépes Szolgálat (jelenleg ÁSZSZ Informatikai Kft.) központi gépeiről letelepítik a megyei adatokat, amelyeket aztán kiegészítenek a tulajdoni lapokról. Önmagában azonban az sem segítene az ügyfeleken, ha ez a munka holnap az egész országban befejeződne, a jelenlegi jogszabályok ugyanis nem teszik lehetővé a gépek „hatósági” használatát, mondjuk a komputeres tulajdoni lapok kiadását. Ez aztán azzal jár, hogy a számítógépesített hivatalokban dupla munkát kell végezni: jelenleg a gépen és a papírokon is vezetni kell a változásokat. A jogszabály-módosítás tervezete – amely szerint ahol már van muködőképes számítógéprendszer, ott használható is lenne – a parlament előtt van ugyan, de a képviselők az idén nem tárgyalják már.
1993, XI. 20. Heti Világgazdaság