Élet: mobiltelefonos nő a rejtélyes 1956-os fotókon?

Sosem publikált, sosem látott fotósorozat került elő -és került az Indexhez– az 1956-os forradalomról egy 57 éve Amerikába emigrált férfi hagyatékából. A titokzatos utat bejárt fotósorozat rejtélyét tovább fokozza a tizenegyedik kép. A Népszínház utca elejét ábrázoló kép előterében, az úttesten átkelő nő ugyanis szemmel láthatóan mobiltelefonál.

Bár a kinagyított képen nem látszik a mobiltelefon, de az is elég valószínűtlennek tűnik, hogy a kendőn keresztül tisztogatná a fülét. Külön figyelmet érdemel a hölgy kabát alatt rejtegetett szatyorja, amelyben az akkoriban még méretes mobiltelefon akkumulátorait tarthatta. A nő testtartása is tipikus, akik közlekedés közben mobiltelefonálnak, hasonlóan előreszegik a fejüket, tekintetük a semmibe réved, s kizárják a körülöttük történteket. A nő láthatóan tudomást sem vesz a háttérben lévő tűzről.

Bár első hallásra lehetetlennek tűnik a dolog, nem árt tudni, hogy a bázisállomások technológiájának elméletét már 1947-ben kifejlesztették a Bell Labs mérnökei az AT&T-nél, és a hatvanas években került továbbfejlesztésre a Bell Labsnél. A rádiótelefonok hosszú és változatos története a második világháborúig nyúlik vissza, amikor a hadsereg rádióhullám-alapú telefon-összeköttetéseket kezdett alkalmazni.

Kevésbé ismert, hogy már 1945-ben elkészítették a mobiltelefonok nulladik generációját, a mobil rádiótelefont. Bár ezeket a telefonokat hivatalosan nem sorolják a mobiltelefonok közé, mivel nem támogatták a beszédcsatorna frekvenciájának beszélgetés közbeni automatikus átváltását (hívásátadás), melyre akkor lehetett szükség, amikor a felhasználó az egyik cellából (bázisállomástól) a másikba lépett át.

Egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, hogy a nyugati imperialista hatalmak olyan technológiát teszteltek és használtak élesben a vasfüggöny mögött, amelynek használatát a népi demokratikus országokban el sem tudták képzelni, ezért nem tűnt fel a használata. Gondoljunk bele, mennyire tünne fel ma Budapesten, ha az EU fizetett ügynökei gondolatátvitellel kommunikálnánk? Na ugye! 🙂